A SZÖVETSÉGI TÉZISEK ÉS ELGONDOLÁSOK

AZ AGRÁR K+F+I-NAK, AZ ÚJ ÉVTIZEDRE VONATKÓZÓ STRATÉGIAI KOMCEPCIÓJÁHOZ

Az agrártermelés lendületes fejlesztésének Magyarországon nagyobba jelentősége, mint Európa legtöbb államában. Nem csupán gazdasági ráutaltságunk, tagadhatatlan kényszerhelyzetünk, valamint előnyös földrajzi fekvésünk,  kedvező talaj- és éghajlati viszonyaink miatt, hanem azért is, mert kiváló elméleti és gyakorlati szakismeretekkel, termelési tapasztalatokkal rendelkező agrárértelmiségünk van, amelynek a nemzetgazdaságban betöltött és betöltendő szereppel arányban álló társadalmi megbecsülést és valós kormányzati támogatást kell kapnia. Megítélésünk szerint,  az ágazat gazdasági- és szellemi fejlesztése, átstrukturálódása egymást kölcsönösen gazdagító folyamat, amelyek kölcsönhatása meghatározza az agrárkormányzat  vidékfejlesztési tevékenységének esélyeit, ezen keresztül pedig az ország gazdasági stabilitását.

 Az agrárgazdaság teljes keresztmetszetében súlyos finanszírozási, működési, szerkezetátalakítási, piaci és más ezekhez kapcsolódó nehézségekkel küzd. A gazdaság és ezen belül az agrárágazat és a vidék válsághelyzetének javítására a Kormány és a Parlament jelentő erőfeszítéseket tesz, amely sajnos eddig csak a tárca gazdasági területeire irányuló tevékenységben jelenik meg markánsan. Az agrártudomány- és szellemi transzferének a területén tovább folytatódik és mélyül a válság, amelyet jelentősen felerősített - az előző agrárkormányzatnak -  az e szférát érintően megtett, mérlegelést, differenciálást és stratégiai gondolkodást nélkülöző intézkedéseinek megtétele.

    A Szövetség Elnöksége úgy látja, hogy a hazai agrár K+F+I hanyatló helyzetében, az alábbi jelentős okok játszottak illetve játszanak közre:

       -  az   állami   szerepvállalás   és   a   közhasznú    feladatok   finanszírozása   még ma is   tisztázatlan,   miközben  szétesett   az   intézménystruktúra   államigazgatási   és szakmai           irányítása,

       - az intézményi struktúra változása sokkal inkább a stratégiai fejlesztési elgondolások  hiányából ,  mint a jövőt építő,az agrárfejlesztést  segítő tudomány- és innováció politikai   

         elképzelésektől függ,

        - a   nemzeti tudomány- és innovációs politika normái de főként működtetési rendszere nem tudja befogadni az agrárkutatások és az agrár-innováció sajátosságait,

        - a  vidékfejlesztéséért felelős tárca még befolyással sem rendelkezik,  az ágazati fejlesztéseket megalapozó stratégiai programokkal és az azt támogató források felhasználásának

          irányításával,

         - a  privatizációs   folyamatokban   elsikkadtak   a  különböző  hazai  agrárágazatokhoz             kapcsolódó kutatási, fejlesztési érdekek,

         - az elmúlt évtized agrárkormányzati intézkedései   -   döntően  -   csak  a   terheket növelő, működési feltételeket csökkentő és mozgásteret korlátozó intézkedések

        meghozatalára terjedtek ki, fejlesztéspolitikai vonalvezetés és célkitűzés nélkül, aminek nem lett más eredménye, mint az okszerűtlen leépülés és az önmentést célzó     

        kényszertevékenység.

  Ilyen előzmények hatására az agrárágazat szellemi műhelyei súlyos és  mélységes válságot élnek át, amelynek feloldása - rövid távon is - sorsdöntő kérdés. Ezért az Agrárkutató Intézmények Országos Szövetsége tagjainak egyetértésével, az agrárkutatások helyzetét, megállapításait és a szűkös teendőket a következőkben foglalja össze:

1.  Az agrárszellemi bázis helyzetének és jövőjének kedvező   irányú fejlesztése egyik legfontosabb agrárpolitikai kérdés, kezelése nemzeti ügy, ezért az ellene ható intézkedéseket meg kell szüntetni.

2.  Az agrárkutatások eredményei többségüket tekintve közcélúak, piaci értékesítésük korlátozott az egész világon. Ezért kormányzati feladat a társadalom érdekében az agrárkutatás feladataival összhangban lévő és az agrárgazdaság nemzetgazdasági súlyával arányos, szellemi- és tárgyi tőke megőrzése és kiszámítható, stabil működésének megteremtése.

3.  A magyarországi agrároktatás-, kutatás, műszaki fejlesztés, és a minőségvédelem, valamint a tájékoztatás és szaktanácsadás területén történő állami szerepvállalás, a fejlett piacgazdasági országokét meghaladó arányban és mértékben indokolt.

4.  Az agrárkutatások területén még megtalálható tudományos műhelyek, kutatóintézmények  alkalmasak  a mai kor K+F+I feladatainak ellátására, természetesen az új igényeknek megfelelő ( Pl: INRA )szervezettségben. Egy jövőbe mutató agrár K+F+I koncepció kimunkálása és kormányzati elfogadtatása megteremtheti a program végrehajtásának  gazdasági-, szervezeti- és működési kereteit.(A koncepciónak a szakági és tájfeladatokat végző  intézményeknek a gazdálkodó szervek irányába betöltendő hídképző szerepe mellett - ki kell terjednie a hazai agrárkutatás és fejlesztés, valamint az agrárinnováció két legfontosabb láncszemére,   a  továbbképzésre  és  a  szaktanácsadásra  is,  amelyeknek   alapintézményei   az egyetemek, főiskolák és a  kutatóintézetek. Konkrétan és világosan rögzíteni kell a célokat, az ezeket szolgáló intézményrendszert és feladataikat, valamint az állami szerepvállalás kiszámítható mértékét.)

5.  Az agrárgazdaságnak – a szaktárca közvetlen  és/ vagy közvetett irányításában illetve koordinációjában    rendelkeznie kell egy olyan szakági- és térségi kutató hálózattal amely  teljes egészében lefedi és biztosítja a különböző szakterületek közhasznú feladatok leghatékonyabb ellátását. Ezen intézményeknek – és az állami feladatmegbízás alapján megbízott intézményeknek , K+F szervezeteknek – a szakágazatok számára nyitott eredményeket kell produkálniuk. Mindezeket a kutatóintézeti- , az egyetemi- és az agrár K+F szervezetek tudományos bázisára építve kell fejleszteni, racionálisan kialakítani és működtetni.

6.  A hazai mezőgazdasági kutatás hatékony működtetéséhez stabil finanszírozás szükséges, amelyet garantáltan állami költségvetésből kell biztosítani, a szakterületi feladatok és a szükséges működtetési feltételek alapján.

7.  Az alkalmazásorientált kutatások és azok szakterületi innovációjának rendszerszerű és a szakterületi agrárfejlesztéshez igazodó  finanszírozása érdekében, az agrártárca kezelésébe kell adni az Innovációs Alap agrárgazdasági befizetésit.

   A felvetett kérdések, a magyar agrártársadalom egészét érintik, megoldásuk gazdasági, társadalmi és gazdaságpolitikai kérdés, ezért indokolt a  Vidékfejlesztési Minisztérium, Nemzeti Fejlesztés Minisztérium az MTA Agrártudományok Osztálya és  a Szövetség keretei között létrehozni egy szakértői bizottságot, amely a tárcának az agrár K+F+I új cselekvési programjára tenne javaslatot, részint az azonnali intézkedésekre, részint a távlati feladatokra összefüggésben az agrárgazdaság fejlesztésének stratégai tervével.

Összefoglalás

Az ökológiai és ökonómiai szempontból is fenntartható gazdálkodás kialakításához és működtetéséhez szükséges „innovációs lánc” alapfeltétele egy olyan (piaci) végtermék orientált kutatás és műszaki fejlesztés, amely átgondolt és tervszerű rendszerben működik, előre meghatározott faladatokkal, az ezek megvalósításához szükséges feltételek és struktúra rendszeres, kiszámítható és folyamatos biztosításával. Ez a munka tehát nem lehet ötletszerű, a szűkös kapacitások, vagy a személyes ambíciók vezérelte tevékenység!

Az agrárkutatások jelentős része alapkutatásokra épülő stratégiai- és célkutatás, amelyek zömében állami feladatok, mert:

●A természeti erőforrások megőrzése (talaj, víz, erdő, génforrások stb.), a környezeti változások hatást mérséklő  és az agárgazdaság versenyképességét megtartó és/vagy fokozó hazai alkalmazásorientált agrárkutatások és kísérleti fejlesztések támogatása nemzetgazdasági érdek;

●Nagy kockázattal járnak;

●A kutatási eredményeknek igen nagy a gazdasági potenciálja, de meg nem nevezhető felhasználói vannak (Pl.: egyéni gazdálkodók, vállalkozók);

●A tevékenységet a gyakorlati felhasználás reményében végzik, hasznosítói az agrártermelők;

●A számos felhasználó költségterhelése egyedileg nem, csak a központi (pl.: jövedelem) elvonással történhet;

●A külföldi tudományos eredmények átvétele és az adott ökológiai körülményekhez történő adaptációja több területen drágább, mint a hazai előállítása.

A hazai agrárkutatás és műszaki fejlesztés hatékony működtetéséhez magas szintű, stabil finanszírozás szükséges, a feladatokkal arányban álló költségvetési- és egy ágazati forrásautomatizmus megteremtésével, amelyet az Innovációs Alap agrárgazdasági befizetéseinek az agrártárca kezelésébe történő adásával (törvénymódosítás mielőbbi megtételével!), vagy a jelenlegi jogszabályi és szervezeti keretek között egy önálló agrár K+F+I Alaprész elkülönítésének  megteremtésével, de minden esetben az agrárszakemberek valamint az agrárkormányzati irányítás egyetemlegességének érvényesülésével kell biztosítani.

A társadalom és a gazdaság előtt álló feladatok és a gazdasági válságból való mielőbbi kitörésünk szükségessé teszik az agrárkutatás előtt álló feladatok újrafogalmazását, a valós –aktuális és várható - ágazati igények megállapítását, a meglévő kutatási eredmények egyidejű számbavétele mellet. A szükséges faladatokat alap- és alkalmazott kutatás-csoportosításban, szakágankénti bontásban célszerű meghatározni, majd (ahol lehet, már végterméket biztosító) kutatási  (K+F+I) programokba rendezve kell megoldani.

Egy korszerű a szakmaiságot nem nélkülöző agrárgazdasági K+F+I kialakításában és rendszerszerű működtetésében alapvetőnek tarjuk, a szakmai önigazgatás érvényesülését az ágazati közigazgatás együttes felügyeletében.

A Vidékfejlesztési Minisztériumnak a jövőben az agrárgazdaság szerves és elválaszthatatlan részének kell tekintenie a kutatást és a szellemi innovációt, amelyet – az elmúlt időszak negatív irányú agrárkormányzati  tevékenységével szemben, a jelenlegi agrárkormányzat remélhetőleg - értékként kezel és támogat.

A  fentiekben alapvetésként megfogalmazott és az agrárjövőt építő szövetségi javaslatainknak, az agrárkormányzati munkában történő érvényesítése segíti és összhangot teremt, az EU 2020-ig szóló új – tudásra és innovációra alapozott – stratégiájával , annak  a nemzeti agrár-szakpolitikában történő  megvalósításában.

 Szövetségünk azon meggyőződése, hogy  a hazai agrár- (és élelmiszer) gazdaság nemzetgazdasági és európai szempontból is stratégiai ágazat, amely minden probléma ellenére fejlődésre képes és fejlesztésre alkalmas. Ehhez mindenekelőtt összehangolt ágazati és ágazatfejlesztési, valamint K+F+I stratégiára van szükség. Késlekednünk nem lehet, az agrártársadalom széleskörű összefogása halaszthatatlan! Az Agrárkutató Intézmények Országos Szövetsége jelen elgondolásaival ehhez kíván hozzájárulni és a továbbiakban partnerként együttműködni mindazokkal, akik az agrártársadalmat és az agrárgazdaságot önös érdek nélkül hittel kívánják a jövőben is szolgálni.

Budapest 2011 március 22

Az AIOSZ ügyvezetése

TÁJÉKOZTATÓ

az AIOSZ  elmúlt időszaki tevékenységéről.

Tisztelt Közgyűlés ! Tisztelt tagintézmény- és tagszervezeti képviselők!  Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

E  rendkívüli Közgyűlésünk rövidúton történő összehívása ellenére, a tisztelt jelenlévőket  - és elfoglaltságuk miatt távolmaradó tagjainkat –  a teljesség és részletesség igénye nélkül összefoglalóan tájékoztatom, az elmúlt időszak súlypontinak  tartott –a Kormányciklusokon átnyúló – érdekképviseleti tevékenységéről és a hozzájuk kapcsolódó eseményekről.

Összefoglaló anyagot  készítettünk az előző Közgyűlésünkön elhangzottak figyelembevételével „ Gondolatok az agrárgazdaság innovációs stratégiájának kialakításához” címmel, amelyben egy versenyképes agrárium kialakításához szükségesnek tartott gondolatokat foglaltunk össze. Külön fejezetbe ismertettük az AIOSZ K+F+I fejlesztési stratégiai elképzeléseit. Hangsúlyozott figyelemmel voltunk az agrárkutatási tevékenységnek az agrárgazdaság versenyképességével való összefüggésére, a szervezeti struktúra értékként való kezelésére és egy stabilitást biztosító - szakmai szerkezet - finanszírozási és működtetési rendszerének megteremtésére. Az írásunk 11ezer példányban az AMSZ és a jogi személyiségű tagszervezeteivel való együttműködésben és támogatásukkal jelent meg és jutott el az érdekelt államigazgatási vezetőkhöz és az agrárpolitikusokhoz, valamint érintett agrárszakemberekhez.  

Az előző közgyűlésünkön jelzetteknek megfelelően, törvénymódosító javaslatot készítettük elő – két változatban – és juttattunk el a Kutatási Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. számú törvényhez A javaslatunk megtétele előtt egyeztető megbeszélést kezdeményeztünk és folytattunk le az agrárpolitika - Kormány-váltás előtti és utáni - prominens képviselőivel. Elképzeléseinket mindkét oldalról támogatták, de érdemi lépést nem tettek.     A választások után 2010 júniusában az újonnan felálló kormányzati és törvényhozási agrárpolitikusok felé juttattuk el ismételten az agrárkutatás és fejlesztés feltételeit javító törvénymódosítási javaslatunkat, amelyet honlapunkon is közzé tettünk. Reagálás részükről nem, de a MISZ részéről történt. Az érintetteknek ( Országgyűlés  Mezőgazdasági Bizottságának elnökéhez és a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkárához ) címzett levelükben kifejtették , hogy az agrárterület kiemelt kezelését támogatják, de törvénymódosító javaslatunkkal nem értenek egyet.  Kérték a címzetteket, hogy ne támogassák kezdeményezésünket. Ugyan akkor kifejtették, hogy az innovatív mezőgazdasági fejlesztés közös érdek és egy „esetleges kiemelkedő „ támogatás megteremtésében látnak lehetőséget !

Az újonnan fel ált Kormány  kormányprogramját alapul véve szakmai anyagot állítottunk össze „ Agrár-innovációval a Kormány Nemzeti Együttműködési Programjának agrárgazdasági megvalósításáért” címmel. Az anyagot az agrárpolitika törvényhozási vezetőjéhez és a kormányzati irányítás prominenseinek szíves hasznosításra megküldtük. Kivonata a  Szaktudás kiadóház szerkesztésében közzétételre került. Reagálás sem a megküldött koncepcióra sem a cikkre nem történt.

Az Érdi Gyümölcs és Dísznövény termesztési Kutató Fejlesztő Kft megkeresésére , érdekképviseleti feladatkörünkben és jogkörünkben eljárva - szövetségünk közreműködése is remélhetőleg hozzájárult - tagintézményünknek a kft-be történő átalakulási folyamatában felmerült problémának megoldásához . A részletek ismertetése nélkül jelzem, hogy a tagintézményünktől kapott ismeretek birtokában miniszterelnök úrlevélben történt megkeresése mellet, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. elnökét ,  az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága  elnökét  , valamint az FVM miniszterét is megkerestük, hogy ezt a jelentős szellemi és nemzeti- értéket és érdeket képviselő „ intézmény „, továbbra  eredményesen és állami keretek között működve szolgálhassa agrárgazdaságunk fejlesztését.  Ez irányú kérésünk támogatását eljuttattuk a legfelső Bíróság elnökének is. Közös munkánk eredménnyel zárult.

Szakmai anyagainkra és leveleink többségére  - az előző agrárkormányzathoz  hasonlóan – érdemi intézkedést nem tapasztaltunk, és választ sem kaptunk. Ezért ismételten  levélben jeleztük és hívtuk fel a jelenlegi kormányzat elsőszámú minisztériumi vezetőjének a figyelmét, az agrár K+F+I  Intézményeinek és e szakterületen tevékenykedő agrár K+F szervezetek sanyarúan forráshiányos helyzetére, kialakulásának tragikus mértékére és a versenyképes agráriummal való összefüggésére. ( Levelünk a honlapunkon, a többi anyaggal egyetemben megtalálható. )

Mindezekben szeretnénk a következő hetekben szorosan együttműködni a szaktárcánkkal, a nemzetgazdasági miniszter által elmondottakban rejlő lehetőségek agrárgazdasági érdekeket szolgáló - és benne a mi stratégiai elgondolásainkat is segítő – megvalósulásában, amely egy versenyképes agrárgazdaság kialakításához kíván hozzájárulni.

Agrár-innovációval, a Kormány Nemzeti Együttműködési Programjának agrárgazdasági megvalósításáért.

 Összeállította: Dr. Magyar József az AIOSZ elnöke

Az Agrárkutató Intézmények Országos Szövetségének (AIOSZ) elnöksége a szövetség tagjaival együttműködve, az elmúlt évek alatt több tucat – átfogó – koncepcionális anyagot készített. (Dr. Borsos János, Dr. Magyar József, Dr. Sipos András) Ezekkel, valamint sajtóközlemények közzétételével, szervezeti állásfoglalások kialakításával, testületekben, fórumokban történő megnyilatkozással, törvénymódosítások kezdeményezésével próbálta segíteni az agrárgazdaság szellemi szférájának reorganizációját, működtetési kereteinek, feltételeinek stabilizálását és termelői kapcsolatának – kölcsönös érdekeltségre alapozott – erősítését, egy európai színvonalú, a hazai adottságoknak megfelelő szerkezetű és kapcsolatú agrárium mielőbbi kialakulása érdekében.

Jelenlegi írás, az említett dokumentumok figyelembevételével kialakított, a versenyképes agrárium megalapozásához szükséges gondolatokat foglalja össze, döntően a kormányzat és annak szakterületi  irányítása, valamint a tudomány- és fejlesztéspolitikai irányítók számára. Meggyőződésünk ugyanis, hogy az agrárium fejlesztését csak egy gazdaságfejlesztési stratégiai mellett, és egy ahhoz illeszkedő, innovációs stratégia megvalósításával, eszközrendszerének kiszámítható működtetésével lehet (és kell) megvalósítani.

I. Az innováció gazdasági erőforrás

Az agrárgazdaság versenyében – ma és a jövőben is – az extraprofitot többnyire az áruban megtestesülő szellemi többletráfordítás képezi. Ezért a versenyképesség meghatározó eleme a nemzeti agrárgazdaság szellemi ereje, a tudományos teljesítőképesség és a kutatási eredmények hatékony alkalmazása a termelésfejlesztésben.

A magyar agrárgazdaság növekedési pályára való állításában, a versenyképesség ésszerű növelésében is tehát, az innováció az egyik legfontosabb erőforrás. Az innováció egy olyan megújulási folyamat, amely az emberi gondolkodásban felhasznált szakterületi ismeret és szakterületi tevékenység,  - a társadalomban, a gazdaságban, a környezetben stb. -  az észlelt új szükségletek megteremtésére, lekövetésére irányul. Ez azonban csak akkor válhat tényleges termelőerővé, ha olyan célratörő innovációs stratégiát érvényesít a gazdaságpolitika, amely

megerősíti és felgyorsítja az ötlettől a tudományos kutatáson keresztül az új termékek és technológiák létrejöttét,

a fogadóképesség oldalán pedig előmozdítja az új iránti fogékonyságot, mind a szakmai kultúra és műveltség, mind pedig a szükséges anyagi áldozatvállalás tekintetében.

A termékfejlesztésben érvényesülő következetes innovációs stratégiának nemcsak gazdasági kihatásai vannak, hanem tágabb társadalmi összefüggései is. A tudományosan megalapozott agrárstratégiának törekednie kell, olyan kiegyensúlyozott társadalmi és környezeti feltételek megteremtésére, amelyben adott térségek ökológiai potenciáljának ésszerű kihasználása mellett a társadalmi lét feltételei is harmonikusan bontakoznak ki, megélhetési forrásai, munkahely, lakókörnyezet, művelődés, perspektivikus életvitel, stb. vonatkozásokban. Ebben a tekintetben az agrárgazdaság fejlesztési stratégiájához illeszkedő vidék- és területfejlesztés, hathatós eszköz a gazdaságpolitikai erők kezében. Mindezekhez  az Agrárkutató Intézmények Országos Szövetségének, mint szakmai érdekképviseleti szervezetnek, olyan innovációs stratégiára kell rámutatnia, amelyben a tagságát képező szervezeti egységek készek és képesek a szellemi értékeket gazdasági haszonná alakítani.

A hazai agrárgazdaság növekedési pályára állításának feltételei között nem lehet kétséges, hogy az egyik legjelentősebb tényező a megújulási készség és annak közintézményi és gazdasági megteremtése. Közgazdasági értelemben ez elsősorban az ágazat belső erőinek az új iránti fogékonyságát jelenti. Ha ebbe az értelmezésbe és a szellemi- és gazdasági szféra azonos értékű és harmonizált kezelése mellé bevonjuk a szükséges feltételeket és eszközrendszert is, akkor a már működő agrárgazdaság megújuló - innovációs -  képességéről beszélhetünk az adott korlátok és lehetőségek között.

A gazdaságpolitikusok manapság ebben az összefüggésben is többnyire az agráriumról beszélnek. Ezzel a gyűjtőfogalommal utalnak a közvetlen és a közvetett tényezők összességére. Valójában pedig igen széles kapcsolatrendszerben működik a hazai agrárgazdaság. A termőföld, az ökológiai tényezők, a biológiai alapok, az általános és speciális környezet és annak változásait figyelembe véve kell a hazai agrárgazdaságot modernizálni és felkészíteni a folyamatába fennálló és mind kiélezettebb nemzetközi versenyre. Ezért az agrárgazdaságot mielőbb egy olyan növekedési pályára kell állítani, amely az emberek általános gazdasági és szociális felemelkedését jelenti, és a legkisebbre szűkíti a most tapasztalható, „minőségi” szakadékot az országrészek, tájkörzetek között, miközben növeli a vidék eltartó- és foglalkoztatási képességét.

1.      AZ AGRÁRINNOVÁCIÓ FEJLESZTÉSÉNEK STRATÉGIAI CÉLJAI ÉS FŐBB ESZKÖZRENDSZERE

Mint minden stratégia, így az innováció stratégia kialakítása esetén is, első lépés, a jól meghatározott célok leírása, valamint az ehhez szükséges rendelkezésre álló eszközök tisztázása, működtetés kereteinek stabil megteremtése, fejlesztése, amelyeket az alábbiakban foglalunk össze: 

1.1    Az agrárinnováció fejlesztésének céljai:

    Az agrárgazdaság megújulási készségéhez és képességéhez valamint a társadalmi gazdasági mértékekhez szükséges feltételek megteremtése belső és külső erőforrásokból  maximális kihasználása mellett.

     Az agrártermelés és annak üzleti szférája, valamint az agrárium szellemi szolgáltató rendszere között olyan interaktív kapcsolat kiépítése és rendszerszerű működtetése, amely a gazdasági növekedés biztos pilléreként funkcionál.

     Az agrárpolitika kormányzati gondoskodásából következően minden versenyszférában szereplő agrárvállalkozó számára elérhető legyen az ésszerű termékfejlesztéshez szükséges műszaki technikai, technológiai, közgazdasági piaci és más információ – tanácsadás és/vagy a szaktanácsadás által támogatott – alkalmazható-, aktuálisan hasznosítható formában. A versenyszférához kapcsolódó és/ vagy abban működő őstermelők pedig részesüljenek olyan szakmai támogatásban, amely szükséges a racionális de minőségileg elfogadható termelési szint fenntartásához (oktatás, tájékoztatás stb.) igény szerinti fejlesztéséhez nyújt alapot.

     A hazai agrártermelés műszaki fejlesztésének felgyorsításához egy olyan agrárgazdasági interaktív információs rendszerre alapozott agrár tanácsadási és/vagy szaktanácsadási rendszert kell működtetni, amelyben a piaci stb. információk megléte mellet, a hazai és külföldi kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásának szellemi és információs feltételei is adottak, anyagi igényei menedzselhetők.

     Az EU-, és piac konform, innovációt ösztönző, - közvetlen (pl.: K+F+I programok) - állami eszközrendszer EU-s szintű kialakítása és a megvalósításhoz szükséges források szakterületi felügyeletben történő működtetése.

1.2    Az agárinnováció stratégiai eszközei

     Korszerű nemzetközileg is magas szintű szakmai intelligenciával rendelkező, a hazai adottságokat jól ismerő szakemberek számának növelése és társadalmi gazdasági (nemzetközi és hazai) kapcsolatrendszerének erősítése, egy agrár humánerőforrás stratégia keretében

     Az agrárgazdaság fejlesztéséhez kapcsolódó – nemzetközi ekvivalens – graduális és posztgraduális képzés nemzetközi ekvivalenciához igazodó folyamatos fejlesztése.

     A gyakorló gazdák és társas vállalkozások naprakész információs igényének kielégítése. A vállalkozások gazdasági sikerét és a minőségi agrárszakképzést segítő, tangazdasági (és gazdasági bemutató) hálózat kiépítése és fejlesztése.

     Közvetett- és közvetlen eszközökkel befolyásolni a felsőfokú agrár-, és a hozzá kapcsolódó szakképzés állandó korszerűsítését, a megújítási készség állandó fenntartása érdekében összefüggésben a agrárium humánerőforrás igényével.

     Az agrártanácsadás és a szaktanácsadás útján elterjeszthető saját és adaptált ágazati- és tájkutatási eredmények kísérleti fejlesztések végzésére predesztinált agrárintézmények, szervezetek szolgáltatóként egy hálózati rendszerbe történő együttműködésének kialakítása, működtetésük támogatása.

2.      A STRATÉGIA KIALAKÍTÁSÁNAK ÉS MŰKÖDTETÉSÉNEK ELVI MEGKÖZELÍTÉSE

A hazai agrártermelés innovációs hátérrel rendelkezett, ennek eredményeképpen jutott el a termelésfejlesztés a 80-as években, nemzetközi összevetésben is tisztes eredményeihez. Az agrárstruktúrában, s ezen belül a termelési gyakorlatban és a piaci viszonyokban bekövetkezett mélyreható változások miatt felbomlott a korábbi összhang a gyakorló gazdálkodás és az innovációs háttér között. Ennek helyreállítási szükségszerűségét a mai nemzetközi és hazai példák is igazolják, a meglévő problémák pedig alátámasztják. Eltekintve egy részletes helyzetelemzéstől – amit már korábban számos esetben megtettünk – a kialakult helyzet ellentmondásainak feloldására, a következő stratégiai elhatározások megvalósításai vezethetnek:

2.1    Az iskolarendszeren kívüli oktatás, illetve szakképzés olyan rendszerének kialakítása és működtetése, amely a térség gazdálkodóinak, társas vállalkozóinak ökológiai és piacgazdasági viszonyokhoz illeszkedő szakmai tudását és szakmai képzettségi színvonalának növelését szolgálja figyelemmel egy versenyképes agrárgazdaság által támasztott emberi erőforrás iránti igény ágazati és szakmai követelményeire.

2.2    A mestervizsgával és/vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező agrárgazdasági vállalkozók számának mielőbbi növelése, a képzés ösztönzésének kialakítása és rendszerszerű működtetése, összefüggésben az agrártámogatás rendszerével és termelési szerkezetváltás igényével.

2.3    Naprakész agrár nyilvántartási rendszer működtetése, amelyben az agrárium gazdasági szereplőinek képzettségi és gazdasági potenciálját tükröző regisztráción túl, a szaktanácsadás szellemi forrását képező intézmények, személyek, tangazdaságok bemutató helyek regisztrálására is sor kerül, mint az agrár szaktanácsadás tudományos szolgáltató és/vagy demonstratív bázisa.

2.4    Interaktív – agrárinformációs rendszert kiterjedt kiépítése és működtetése, amelyben folyamatosan értékelik a mezőgazdasági termelés alakulását, piaci pozícióját, kistérségi bontásban és ez segítséget nyújthat a termelésfejlesztés térségi kialakításában, differenciálásában. Alapul szolgálhat mind vidék-, mind térségfejlesztés agrárvonatkozásainak, mind pedig a piacépítés megújításának, valamint a mezőgazdasági termelő munkáját támogató a szaktanácsadást megalapozó naprakész információ közvetítésének.

2.5     Szervezett és irányított kapcsolatrendszert kell kiépíteni a középfokú, felsőfokú tanintézmények, a kutató bázisok és a szaktanácsadó szervezetek között, megfelelő intézkedési és stabil feltételt jelentő mechanizmusokkal. A térségi illetve a regionális termelésfejlesztés tematikus építkezésében, az elvi vázat az ésszerű szakmai kapcsolatok képezzék. A különböző szakmai projektek összefüggő programokba épüljenek, amelyek egyúttal az innováció finanszírozási rendszerét is képezik és meghatározzák a működtetés szükséges eszközrendszerét.

Ezen alapelvek módosítása, bővítése, majd elfogadása után lehet kidolgozni az agrárgazdaság innovációs programját, amely a régió- illetve a vidékfejlesztés rendszerébe épülve, harmonikusan mozdítja elő az agrárgazdaság folyamatos európai léptékű megújulását, segítve egy fejlődést tervező, az ország versenyképességét növelő agrárstratégia mielőbbi megvalósítását.

II. Műszaki fejlesztéssel az agrárgazdaságért

Az agrárműszaki fejlesztési tevékenységének tervezésében, irányításában és működtetésében olyan új szemléletű műszaki-fejlesztési agrárprojekt rendszert kell működtetni, amely piacképes, jól értékesíthető minőségi végtermékek korszerű (anyag-, energia-, munkaerő-, és környezetkímélő) előállítására törekszik, és ezzel fokozza az agrárgazdaság és/vagy ágazatainak, álágazatainak értékteremtő, tartós piaci pozícióját.

Az új szemléletű agrárműszaki fejlesztési koncepció főbb jellemzői:

¨      A fogyasztói piac várható igényéből kiindulva építkezik, végtermék centrikus, ezen keresztül a fejlesztési témák, témacsoportok megoldásában, az agrár (K+F) intézmények és a gazdaság innovációs kapcsolatait erősíti, mind országos mind pedig térségi koordinációban.

¨      A jelenlegi ágazati tagozódáson túlmenőleg de arra épülve, rendszerezi a K+F feladatok, projektek vertikális kapcsolati mellett, a regionális és térségi kapcsolatokat. Lehetővé téve az eltérő regionális gazdasági erőforrásokhoz, valamint az eltérő agroökopotenciálhoz igazodó arányok és szelektivitás érvényesítését, az agrárfejlesztést leginkább alátámasztó, az új tulajdonosi üzemszerkezetekhez és méretekhez igazodó feladatok megfogalmazását, helyi mintarendszerű fejlesztések megvalósítását.

¨      Az ágazatirányítás műszaki fejlesztéspolitikai tevékenységének középpontjában, az ágazat műszaki fejlesztésének nemzetgazdasági-, társadalmi- és ágazati szükségességének alátámasztására, az össztársadalmi érdeket szolgáló feltételrendszer megteremtésére, annak funkcionális irányítására, valamint a térségi szinten megvalósítandó műszaki fejlesztések szervezésre, befolyásolására, menedzselésére kell alapulnia. Építve a magántulajdon autonómiájára, a piacgazdaság általános szabályaira és a funkcionális agrárirányítás összhangjának biztosítására, figyelemmel EU ezirányú mechanizmusára, a nemzetközi tapasztalatokra, együttműködésekre.

A fenti alapjellemzőkkel megvalósuló agrárgazdasági műszaki fejlesztés alappillére lehet, a mindenkori agrárkormányzat gazdaságfejlesztési stratégiájának, az agrárgazdasági vállalkozók és társulások hazai és nemzetközi versenyképességének.

Az agrárgazdaság piaci versenyképességének fejlesztése folyamatos műszaki fejlesztés nélkül sem képzelhető el Európában, így Magyarországon sem.

A műszaki fejlesztést gazdasági kérdésként szükséges kezelni. Funkciója a vállalkozók gazdasági előmeneteléhez, piaci pozíciójához kötődik. Általános értelemben egyik meghatározója a nemzetgazdaság gazdasági erejének, hazai és nemzetközi versenyképességének. A műszaki fejlesztést ezért a gazdaságpolitika és gazdaság fejlesztési stratégia részeként kell kezelni. Célkitűzései a kormányzat gazdaságpolitikájából vezethetők le, összhangban a megvalósítás kiszámítható, stabilitást teremtő feltételrendszerével.

A műszaki fejlesztésben az állam mindenkori szerepvállalása – ha különböző mértékben is – de folyamatosan szükséges. A beavatkozás formáit és módszereit azonban kívánatos a piacgazdaság működési mechanizmusából kiindulva, ahhoz igazodóan EU konform módon meghatározni és érvényesíteni.

Az államnak – így az agrárkormányzatnak is – tudatosan kell vállalnia, a mintaértékű fejlesztések mellet olyan mintarendszerek kialakítását, amelyek szakági-, banki-, támogatások megítélésénél és a tanácsadásnál és/vagy szaktanácsadásnál alapul szolgálhatnak az agrárgazdálkodók műszaki fejlesztésének megvalósításához.  A kormányzatnak állami orientációs- és befolyásolási eszközrendszerével (pl. adóösztönzési módszerekkel, adókedvezményekkel, beruházási tartalék képzési lehetőségének megteremtésére stb.)  pedig fokozottabban kell segítiteni a minőségorientált termékszerkezet, termeléstechnológia kialakítását vagy termék előállítását, figyelemmel az adott térség agroökopotenciáljára, annak leghatékonyabb és környezetkímélő hasznosítására.

Mindezek alapján az agrárkormányzati irányításban a műszaki-fejlesztés eszközrendszerének működtetését is közelíteni kell a nyugat-európai formákhoz és mértékhez. Az agrárgazdaság fejlesztésének a mielőbbi felzárkóztatásának érdekében elengedhetetlenül szükséges:

§ az ágazati forrásautomatizmus megteremtése, az Innovációs Alap agráriumrészéről történő befizetéseinek – vagy egy agrárgazdasági K+F+I Alapnak - a szaktárca felügyeletébe történő biztosítása, és

§ önigazgatási (programtanácsi) rendszerben történő működtetése mellet.

Az agrár-műszaki fejlesztés legfontosabb feladatai egyrészt az ágazat strukturális átalakulásához, és annak a nemzetközi felzárkózásához kapcsolódnak, másrészt az EU konform közgazdasági, pénzügyi, adózási és jogi feltételrendszerek hazai bevezetéséhez kötődnek.

1. Az agrár-műszaki fejlesztés főbb feladatai

a.       A mezőgazdaság szerkezetátalakításához kapcsolódó feladatok:

-          az új birtokstruktúrához a környezeti változásokhoz igazodó termelési technológiák, géprendszerek, géphasználati és gépüzemeltetési módszerek kidolgozása, a farmtípusú termelési mód folyamatos műszaki fejlesztése,

-          a mezőgazdasági termelés energia-, anyag-, és eszköztakarékos, egyben költséghatékony és környezetkímélő termelési eljárásainak kifejlesztése és elterjesztése,

-          a termelés technikai eszközrendszerének folyamatos korszerűsítése, minőségi ellenőrzése, a technológiák műszaki színvonalának növelése,

-          szaktanácsadói és szakinformációs hálózat országos és regionális rendszerének folyamatos fejlesztése, kiszámítható és stabil működtetése,

-          térségi mintarendszerek kiépítése,

-          térségi és kistérségi fejlesztési projektek kialakítása, megvalósításának segítése,

b.      A nemzetközi felzárkózáshoz, vagy a tudományos műszaki haladással összefüggő főbb műszaki-fejlesztési feladatok:

-          a mezőgazdasági eszközök, eljárások és technológiák által okozott környezeti terhelések csökkentése,

-          alapanyagok-, és termék előállítási hatékonyságát, minőségét növelő, valamint a termék biológiai értékének javítását szolgáló fejlesztések, összefüggésben az ökológiai környezetváltozás jelenlegi és várható hatásaival,

-          megújuló és alternatív, környezetbarát energiaforrásokkal (pl.: hajóanyagok) kapcsolatos fejlesztések, valamint elterjesztésük,

-          a nemzetközi követelményeknek megfelelő minőségvédelmi rendszer kialakítása és/vagy továbbfejlesztése az alapanyag-termelésben, a feldolgozásban és forgalmazásban,

-          a biotechnológiával megújított, vagy új alapanyagok, termékek előállítása, feldolgozásának és feldolgozottsági fokának és a csomagolás minőségének növelése.

-          a biomassza termeléshez, feldolgozásához és energiacélú felhasználásához kapcsolódó fejlesztések és egyéb energiafelhasználási hatékonyságot növelő kutatás eredményeinek adaptálása és bevezetésük segítése,

-          az agrárgazdasági tevékenységben használt eszközök, gépek, termelési és információs folyamatok elektronizálása és automatizálása, valamint használatának elterjesztése,

-          a környezetkímélő feldolgozási technológia és csomagolás fejlesztése,

-          a növények és állatok biológiai igényéhez optimális műszaki megoldások keresése és elterjesztésük támogatása.

-          a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó munka- és energiavédelmi fejlesztések, adaptációk.

A fenti feladatok nagyobbik része a mezőgazdasági termelés egészét érintő, ágazati szinten eredményt hozó, vagy az ágazatok működését alapjaiban befolyásoló feladat, ahol az állami feladatvállalás a jövőben is elkerülhetetlen.

III. Az AIOSZ K+F+I fejlesztési stratégiájának alapvetései

Az előző két fejezetben részletesen megtalálhatók, az agrárium érdekében alapvetően szükséges innováció fejlesztések alapvető céljai, főbb stratégiai eszközei, összefüggésben az agrár K+F+I  hangsúlyosnak ítélt feladataival. A következőkben, a részletek kibontásának mellőzésével, tézisszerűen összegezzük egy jövőz szolgáló agrárgazdasági innovációs stratégia legfontosabb (elveit, elemeit és főbb teendőit) alapvetéseit:

▪Az ökológiai és ökonómiai szempontból is fenntartható gazdálkodás kialakításához és működtetéséhez szükséges „innovációs lánc” alapfeltétele egy olyan (piaci) végtermék orientált kutatás és műszaki fejlesztés, amely átgondolt és tervszerű rendszerben működik, előre meghatározott faladatokkal, az ezek megvalósításához szükséges feltételek és struktúra rendszeres, kiszámítható és folyamatos biztosításával. Ez a munka tehát nem lehet ötletszerű, a szűkös kapacitások, vagy a személyes ambíciók vezérelte tevékenység!

Az agrárkutatások jelentős része alapkutatásokra épülő stratégiai- és célkutatás, amelyek zömében állami feladatok, mert:

●A természeti erőforrások megőrzése (talaj, víz, erdő, génforrások stb.), a környezeti változások hatást mérséklő  és az agárgazdaság versenyképességét megtartó és/vagy fokozó hazai alkalmazásorientált agrárkutatások és kísérleti fejlesztések támogatása nemzetgazdasági érdek;

●Nagy kockázattal járnak;

●A kutatási eredményeknek igen nagy a gazdasági potenciálja, de meg nem nevezhető felhasználói vannak (Pl.: egyéni gazdálkodók, vállalkozók);

●A tevékenységet a gyakorlati felhasználás reményében végzik, hasznosítói az agrártermelők;

●A számos felhasználó költségterhelése egyedileg nem, csak a központi (pl.: jövedelem) elvonással történhet;

●A külföldi tudományos eredmények átvétele és az adott ökológiai körülményekhez történő adaptációja több területen drágább, mint a hazai előállítása.

▪A hazai agrárkutatás és műszaki fejlesztés hatékony működtetéséhez magas szintű, stabil finanszírozás szükséges, a feladatokkal arányban álló költségvetési- és egy ágazati forrásautomatizmus megteremtésével, amelyet az Innovációs Alap agrárgazdasági befizetéseinek az agrártárca kezelésébe történő adásával (törvénymódosítás mielőbbi megtételével!), vagy önálló agrár K+F+I Alap megteremtésével kell biztosítani.

▪A társadalom és a gazdaság előtt álló feladatok és a gazdasági válságból való mielőbbi kitörésünk szükségessé teszik az agrárkutatás előtt álló feladatok újrafogalmazását, a valós –aktuális és várható - ágazati igények megállapítását, a meglévő kutatási eredmények egyidejű számbavétele mellet. A szükséges faladatokat alap- és alkalmazott kutatás-csoportosításban, szakágankénti bontásban célszerű meghatározni, majd (ahol lehet, már végterméket biztosító) kutatási  (K+F+I) programokba rendezve kell megoldani.

▪Egy korszerű a szakmaiságot nem nélkülöző agrárgazdasági K+F+I kialakításában és rendszerszerű működtetésében alapvetőnek tarjuk, a szakmai önigazgatás érvényesülését az ágazati közigazgatás együttes felügyeletében.

▪A Vidékfejlesztési Minisztériumnak a jövőben az agrárgazdaság szerves és elválaszthatatlan részének kell tekintenie a kutatást és a szellemi innovációt, amelyet – az elmúlt időszak negatív irányú agrárkormányzati  tevékenységével szemben, a jelenlegi agrárkormányzat remélhetőleg - értékként kezel és támogat.

A  fentiekben alapvetésként megfogalmazott és az agrárjövőt építő szövetségi javaslatainknak, az agrárkormányzati munkában történő érvényesítése segíti és összhangot teremt, az EU 2020-ig szóló új – tudásra és innovációra alapozott – stratégiájával , annak  a nemzeti szakpolitikában történő  megvalósításában.

Befejezésül szeretném megerősíteni Szövetségünk azon meggyőződét, hogy  a hazai agrár- (és élelmiszer) gazdaság nemzetgazdasági és európai szempontból is stratégiai ágazat, amely minden probléma ellenére fejlődésre képes és fejlesztésre alkalmas. Ehhez mindenekelőtt összehangolt ágazati és ágazatfejlesztési, valamint K+F+I stratégiára van szükség. Késlekednünk nem lehet, az agrártársadalom széleskörű összefogása halaszthatatlan! Az Agrárkutató Intézmények Országos Szövetsége jelen elgondolásaival ehhez kíván hozzájárulni és a továbbiakban partnerként együttműködni mindazokkal, akik az agrártársadalmat és az agrárgazdaságot önös érdek nélkül hittel kívánják a jövőben is szolgálni.

Budapest 2011. március